Kedves érdeklődők, tisztelt olvasók.
Ezt a naplót lomtalanításnál találtam, az utcán hevert, akkor még üres lapjait a szél lapozta.
Mint a 189.-ik oldalon látható a „Könyvkötő k.t.sz. Bp”-készítette, akkori áron 53 forintért.
Én
a szerző pont 1953-ban születtem, Sztálin halála után két hónappal
május 7.-én, így sok eredeti gyermekkori élményem is fellelhető e könyv
lapjain.(Még igazi brigádtag is voltam,
bár kicsit később 1968 körül, a Mecséri brigád tagja, mint teherautószerelő az akkori 157 centimmel és 39 kilómmal)
Grafikáimmal is annak a kornak a hangulatát próbálom megidézni, remélem hitelesen.
Az
a kor amiről e könyv szól, mai szemmel nézve már kicsit jobban érthető,
de akkor az itt megírtakat megélni bizony nem volt kis kaland.
A
II. v. háború után pár évvel a felszabadító nagyhatalom politikai
nyomására, nálunk is kialakult a totális egypártrendszer, amit a hatalom
akkori képviselői tűzzel- vassal próbáltak
megvalósítani.
Az emberek többsége hitte, vagy hinni akarta, hogy itt valóban egy jobb
rendszer születik mint a háború előtt volt, ahogy a Napló 74. oldalán a
szakszervezeti bizalmi is mondja: „Ez azért mégis jobb, mint a Horthy
rendszer”, vígasztalandó a tanoncokat.
Sokan önként és sokat dolgoztak erejükön felül is. Tiszta szívvel és hittel tettek egy várható
szebb és jobb, igazságosabb társadalmi rendszerért.
A
politikai elit sokszor durva és hibás döntései, szinte egyetlen
társadalmi réteget sem hagytak érintetlenül, sokszor durván meg is
sértve egyéneket és közösségeket egyaránt.
Az
államosítások, az erőltetett kollektivizálás, az ipar és kereskedelem, a
sajtó s az oktatás teljes állami kézbe vétele mind a totális
államhatalom s az egyetlen uralkodó párt öntelt
fanatikus vezetőinek hatalmi érdekeit szolgálta, míg az végig a népre s az eljövendő szép új és boldog világra hivatkozott.
Miközben
sok embert kiemelt és felemelt a rendszer, aközben másokat megfosztott
jogaiktól, sokszor törvényes tulajdonuktól , sokakat
nyugdíjjárandóságuktól is. Sok kisembert ért érdeksérelem, testi és
lelki fenyegetettség, internálás ítélettel és ítélet nélkül is, mint
utóbb kiderült sokszor hamis vádak alapján.
Voltak
páran (többen is) akik sunnyogtak, mások átigazoltak, s voltak akik
kivártak,megint mások pedig lelkesen hirdették főállásban a szebb s jobb
világról szóló lózungokat.(„Az írástudók árulása”)
A
vezetők egy része igazi „régi” szakember volt, aki nem volt ellensége az
új rendszernek, s mégis meghurcolták. Az új káderek egy jó része is
sikeresen teljesített , míg egy részük belerokkant a rá kiosztott túl
nagy feladatba.
A totális állam és annak gépezete sok
emberben keltett minden alap nélkül félelmet, még azokban is akik
azonosultak az új társadalmi rendszerrel. Hosszú ideig nem lehet
mindenkit félelemben tartani.
A politikai vezetés ostoba érzéketlensége végül felkelésbe, forradalomba torkollott, és sok-sok emberi tragédiát okozott.
E korban éltek szüleink s nagyszüleink, s próbáltak meg boldogulni ki hogy bírt, tudott.
Itt éltek, dolgoztak, nagy részük tisztességgel, becsülettel , mi mást tehettek volna…….
Sokan
közülük tán túl szemérmesek, vagy már nem is élnek s így sajnos nem
tudják elmondani a mai utódaiknak, az előző generációk által megélteket
megtapasztaltakat.
Ezért írtam és rajzoltam meg ezt a
„BRIGÁDNAPLÓ”-t a most élőknek s az utánunk következőknek, éljenek
bárhol is, itthon vagy a nagyvilágban.
A szerző
Brigádnapló.
SMS-szókincses időkben a szóösszetétel mindkét tagját értelmezni kell. A
brigád az nagyobb dolgozói létszámot foglalkoztató munkahelyek kisebb
egységeit tömörítette. A nagy egész 10-20-fős csoportokra tagozódott.
Ezek a csoportok azonos tevékenységet folytattak a munkában és azon
kívül is. Kulturális feladatokat, például színház-és múzeumlátogatást
vállaltak, s természetesen mindezeket dokumentálni is kellett. Erre
szolgált a napló, ahova a közösségi eseményt rögzító mondat mellé oda
lehetett ragasztani a színház- és mozijegyek letépett csonkjait is. A
Napló műfaja az ókorban eredeztethető, de az újkorban, a XII. században
indult virágzásnak, amikor az emberek nagyobb számban kezdtek utazni, s
örökítették meg a maguk – később – mások számára is az élményeiket. Ez
irodalmi műfaj története a XX. századra a serdülő leányok érzelmeinek és
a már említett brigád-élmények rögzítésében nyert új, érzékletes
formát. Míg az első csak a fogalmazónak szólt, az utóbbi teljes
mértékben a brigádéletet felügyelő vállalatvezetésnek.
A
21. századra blog lett a naplóból és elszakadva a papír alapú, és csak
szűk nyilvánosság számára hozzáférhető formától ma már a földgolyóbis
legtávolabbi pontján is értesülhetünk vadidegenek legszemélyesebb és
valójában saját magunkon kívül senki mást nem érdeklő élményeiről.
Most
én egy Brigádnaplót ajánlok. Egy brigádnaplót, amely valós élményeket
rögzít nagyon élvezetes formában. Az emberiség talán két százaléka képes
érdemleges eszközzel mások számára is érdemleges formákat formálni. S
ezrelékben az, aki ezeknek az érdemleges formáknak értelmet tud adni.
Élt
1561 és 1615 között egy Francis Bacon nevű államférfi, apja I. Erzsébet
pecsétőre, aki kijelentette, hogy a tudás hatalom. De, hogy ezt a
hatalom a birtokunk legyen négy dologot (ő idolumoknak nevezte ezeket)
kell figyelembe vennünk. 1. A barlang ködképeit – ezeket a
születésünkkel hozzuk magunkkal az öröklött hajlamaink révén, aztán 2. a
piac ködképeit – ezeket a szocializációnkkal és a nyelvi
környezetünkkel szerezzük, a homályos fogalmazványok miatt (gondoljunk
egy hivatalos levélre, bármelyik hivatalosság is küldi), 3. a színház
ködképei, amelyet ugye a tanulmányaink és környezetünk révén sajátítjuk
el, végül a 4. a törzs ködképei – vagyis, az emberi faj természetében
gyökerező előítéletek. Mivelhogy a valóságról aligha lehetnek a
reálishoz közel levő elképzeléseink, így mindenki azt gondol az éppen
megéltről, amire (gondoljunk a fent soroltakra) képes. Szóval, így. A
saját életünk, az általunk megélt sokféle formát ölthet, ha van, ki
képes formát adni neki.
Z- Kovács József briliáns
rajzoló. Mozdulatai a papíron könnyedek és kifejezők. Bármilyen téma
ötlik fel fantáziájában, annak boszorkányos ügyességgel formát is ad.
Íme itt egy. Brigádnapló a címe és az ötvenes évek történéseit eleveníti
föl.
Jó szórakozást.
Józsa Ágnes