állitása érdekében. És mivel a magyarok országa, jobban mondva világa1 terjedelemre, rangra és dicsőségre olyan előkelő, hogy hire a tengerekig ér, igyekezzél bebizonyitani, hogy feladatodat erőd nem csak eléri, hanem tulszárnyalja. Elégitsd ki tehát a mi vágyainkat és a te érdekeidet.<<

Beszédét Cicero azon mondásával zárja be, hogy a szerencse és a természet az embert nagyobb kedvezésben nem részesitheti, mintha hatalmat és hajlamot ad neki, hogy sokaknak üdvére munkálkodhassék.2

a

A phrasisok áradatából kiemelkedik az a lényeges mozzanat, mit a király a tőle kiállitott országgyülési végzeményben szabatosan formulázott, - hogy őt az ország rendei »igaz és természetes uruknak S királyuknak, hódolatteljes hüségök felajánlása mellett, elismerték és elfogadták, neki az ország birtokát szives ajánlatukkal visszaadták.«3

a

A király ekkor a szájába adott nyájas és ügyes nyilatkozatokkal rendeket nemcsak kielégitette, hanem meg is hóditotta. >> Magyar vagyok, mondá Magyarországban fogok lakni!« A Bécsben jelenlevő Enea Silvio feljegyzi, hogy ezeket a királyi szavakat Szécsi Dénes bibornok, az ő elragadtatásában, háromszor mondotta el néki, csakhogy jelentőségüket vele kellően megértesse.*

mahu Ja

V. László aláírása.

Maga Hunyadi János is, mikor deczember 28-ikán Pozsonyból Bécsbe jött, a lelkesedés kifejezéseivel értesitette az ország hatóságait arról, hogy a nemzetnek újból királya van. Az uralkodás átvétele László király részéről a kormányzói tisztnek, illetőleg az országtól ezen tiszt viselésére adott megbizás érvényességének megszünését vonta maga után. Hunyadi e tekintetben nehézségeket nem támasztott. Másrészről azonban az ő ambitiója, a király érdeke és az ország rendeinek hálája nem engedte, hogy a hatalmat kezeiből kibocsássa és a közönséges zászlós urak sorába vonuljon vissza.

A király egyik okiratában maga mondja, hogy hozzá Hunyadi János érdemeinek megjutalmazásáért >>Magyarország főpapjai, zászlós urai és nemesei, az egész ország képviseletében, egyhangú határozattal« folyamodtak. Ennek az óhajtásnak László a legszélesebb kiterjedésben eleget tett. Hunyadi Jánost >>Magyarország királyi főkapitányává és a királyi jövedelmek keze

Regnum illud, vel potuis orbis Hungarie.

2 A beszéd megvan egy prágai és egy müncheni codexben.

>>Prelati, barones et nobiles regni, in generali conventione primum nuper Vienne ad nos congregati, nos . . . verum et naturalem eorum dominum, devota fidelitatis oblatione, . . . recognovissent et suscepissent consequenterque possessionem huius regni nobis grata oblatione reddentes. Az 1453 januári országgyülés végzeményének bevezetésében előforduló ez a fontos hely Kovachichnak és összes történetiróinknak figyelmét kikerülte. Historia Friderici III. czimü művében (Kollár, Analecta Vindobonensia. II. 399.) Ortvai, Pozsony város története. III. 101.

A Pozsony városához 1452 deczember 29-én irt levele Telekinél. 268.

lőjévé nevezte ki, vagyis a királyi helytartó tisztét bizta rá.1 Ugyanigy járt el Csehországban is, hol az eddigi kormányzót, Podjebrád Györgyöt királyi kapitánynyá és főudvarmesterré nevezte ki.

E szerint Hunyadi hatalmi állása csak annyiban változott, hogy azt azontul nem az ország, hanem a király megbizásából foglalta el. A miért is a királyi kinevezés kormányzóvá történt megválasztásának megerősítése gyanánt volt tekinthető. Igy fogták ezt föl a külföldön is. Hatóságok és magas állásu férfiak Hunyadit ezentul is kormányzónak czimezik és tartják.

E szerint tulajdonképen szertartásos formaság volt az, a mi az 1453-ik év első napjai egyikén Bécs városának » Am Hof« nevezetü, ez alkalomra fényesen diszitett piaczán végbe ment. Az urak és nemesek nagy gyülekezetétől körülvett királyi trón előtt megjelent Hunyadi, és térdre ereszkedve, kijelenté, hogy hatalmát leteszi a király kezeibe. Jelentősége a jelenetnek csak annyi volt, hogy az uralkodás átvételét a király részéről ünnepélyesen kifejezte.

A király ugyanekkor egy másik, nem kevésbbé fontos intézkedést tett; az ország főkanczellárjává Zrednai Vitéz János váradi püspököt nevezte ki, hogy tanácsát és tollát a maga és az ország érdekében szüntelenül igénybe vehesse; mivel Hunyadit és ennek párthiveit nem kevéssé kötelezte le 5

Vitéz János aláírása.

Az ország rendei részéről az engedékenység nevezetes ténye volt az, hogy ismét testületileg Bécsbe mentek föl, ott mutatták be hódolatukat, és megnyugodtak abban, hogy László Magyarország kormányát vegye át és fontos kormányzati tényeket végezzen. Azonban még ennél feltünőbb, egy másik engedmény, melyet jogfeladásnak tekinthetünk. A Frigyes irányában ismételten hangoztatott követelésről, hogy László újból megkoronáztassék, lemondottak, arról többé

Teljes czime saját okiratai élén igy hangzik: »Capitaneus regie maiestatis in regno Hungarie constitutus, administratorque proventuum regalium.« Gr. Teleki, id. m. X. 379.

Hogy a királyi kinevezésnek csakugyan ez a jelentősége volt, és hogy a kinevezés már Bécsben történt, világosan kitünk a királynak 1454 tavaszán Hunyadihoz intézett leveleiből. Nos ugymond presente prelatorum, baronum et nobilium regni nostri Hungarie copiosa multitudine in civitate nostra Viennensi . . . ipsum regimen ac etiam omnium proventuum et utilitatum eiusdem regni . . . levationem et perceptionem tue fidelitati commitimus. Katona. XIII. 982.

3

...

A szász herczegek követe Bécsből 1453 február 24-én jelenti: »Der Hunyad Janus blibet noch ein czale jar gubernator.< Fontes rerum Austriacarum. XLII. 115. Ragusa városa, Enea Silvio és mások.

Gr. Teleki, id. m. II. 260.

• Az 1453 február 1-én Pozsonyban Hunyadi János javára kiállitott oklevél alatt először találkozunk Vitézzel mint kanczellárral. Gr. Teleki, id. m. X. 368. Azonban már január 16-án Bécsben a király nevében két levelet fogalmaz, a melyek leveles könyvének a hédervári könyvtárban őrzött töredékében maradtak fönn. Győri tört. és régészeti füzetek. I. 309.

emlitést nem tettek. Sőt még azt a követelést is elejtették, hogy uralkodójuk állandóan Magyarország területén tartózkodjék. Megelégedtek azzal, hogy rövid időre jöjjön Pozsonyba, ott az ország szabadságaira az esküt letegye és a rendek hűségi esküjét átvegye. E végből az országgyülés Bécsből Pozsonyba vonúlt,1 a hová a király is január második felében két heti tartózkodásra lement.2

A király itt esküvel kötelezte magát arra, hogy az ország összes lakosait »összes jogaikban, szabadságaikban, törvényeikben és jóváhagyott szokásaikban, nagyapja Zsigmond és apja Albert királyok példájára, megtartja, az ország területéből semmit el nem idegenit, sőt azt is, a mi el van idegenitve, visszaszerzi.«3

Ezen általánosságban fogalmazott eskü mellett az országgyülés szükségesnek látta külön végzést alkotni arról, hogy a király »külföldieknek sem egyházi, sem világi méltóságokat és hivatalokat nem adományozhat.< De ehhez a végzéshez az a feltünő záradék van csatolva, hogy érvényessége »a Székes-Fejérvártt tartandó országgyülésig« tart, a melyet a király akkor hivhat egybe, a mikor neki tetszik, csakhogy a meghivó-leveleket negyven nappal a kitüzött határidő előtt köteles szétküldeni, hogy »a rendek kellő időben megjelenhessenek.« A minek értelme bizonyára az, hogy a köznemesség, mely Pozsonyban csak követek által volt képviselve, olyan országgyülést óhajtott, a melyen fejenkint jelenhetik meg.

Továbbá elhatározta az országgyülés, hogy a király »szokatlan adókat ne vessen ki;« »a sérelmeket és kihágásokat, a miket személye és koronája ellen bárki elkövetett,<< bocsássa meg, Erzsébet királyné és Ulászló király jószágadományait, azokat kivéve, a miket amaz a székesfejérvári egyház javára tett, vonja vissza és semmisitse meg; ellenben azokat, a miket Hunyadi János, mint kormányzó, az ő törvényes jogkörén belül tett, erősitse meg.

mint láttuk

az a

Már az 1445-ik évi országgyülésen felmerült kérdés, vajjon Erzsébet királyné és Ulászló király jószágadományai érvényeseknek tekintendők-e? de eldöntése a koronázó országgyülésre halasztatott. Most nyolcz év mulva, nem ugyan koronázó országgyülésen, mind Erzsébet, mind Ulászló jószágadományai érvényteleneknek nyilvánítattak.

Ez a végzés több tekintetben érthetetlen. Ulászlót csak »Lengyelország királyának czimezve, és adományait megsemmisitve, ugyanazok, a kik őt

1 Hogy a pozsonyi országgyülés a bécsinek folytatása volt, világosan mondja a végzemény bevezetése.

1452 január 23-február 8. napjai között tartózkodott ott. Ortvai, id. m. III. 101. • Az országgyülési végzemény azt is tartalmazza, hogy a király az esküt letegye. Hogy csakugyan letette, a szász herczegek követe Bécsből 1453 február 24-ikén jelenti: >Haben die Ungern am anfang sich fast gesatzt kunig Laslo huldung zu tun. Doch ist am letzsten zwischen in begriffen, das kunig Laslo in hat müssen sweren, sy bei iren rechten und alten herkommen lassen beliben, und darauf haben im herrn, mannen und stett huldung getan.« Fontes rerum Austr. XLII. 115.

HUNYADI JÁNOS BÖVITETT CZIMERE.

(Az 1453 február 1-én kelt czímeres levél eredetije az országos levéltárban.)

A Magyar Nemzet Történetéhez.

Az Athenaeum nyomása.

Az Athenaeum kiadása.