megválasztották volt magyar királylyá, azt nyilatkoztatják ki, hogy őt törvényes magyar királynak nem tekintik, ellenben Lászlót a trónnak Albert halála óta törvényes birtokosa gyanánt ismerik el. És nem tettek kifogást az ellen sem, hogy László az országgyülési végzemény megerősitését > uralkodásának tizenharmadik esztendejében keltezvén, uralkodását 1440-től számitja. Ezzel azt a felfogást hirdetik, hogy László koronás királynak tekintendő; és tizenhárom év előtt érvénytelennek nyilvánitott koronázását érvényesnek ismerik el.1 Mindez annál meglepőbb, mivel azok, a kik ilyen módon az 1440-ik évi törvény rendelkezéseivel és a kegyelet sugallataival összeütközésbe jutottak, még a saját érdekeiket is veszélyeztették: a mennyiben Ulászlótól a legelőkelőbb urak, élükön Hunyadi Jánossal, jelentékeny jószágadományokat nyertek volt. De ezek bizonyára meg voltak nyugtatva az iránt, hogy a törvény végrehajtatni nem fog, és mint annyi más, papiron marad. Csakugyan nem akadunk annak nyomára, hogy az Ulászló királytól tett jószágadományokat László visszavette, vagy hogy a főurak azoknak megerősitését tőle kieszközölni szükségesnek látták volna. Ellenben László király alighogy az országgyülés végzésében a jószágadományozásra a felhatalmazást megnyerte, azonnal élt is vele és pedig annak javára, ki iránt leginkább volt háladatosságra lekötelezve. Pozsonyban, január utolsó előtti napján kiállitott adományleveleiben Hunyadi János részére kinek érdemeit és szolgálatait szokatlan terjedelemben beszéli el és kivételes magasztalásokkal halmozza el Görgény és Déva adományozta várakat, a hozzátartozó uradalmakkal; egyuttal az erdélyi szászok földjén létező Besztercze városából és kerületéből az erdélyi vajda hatósága alul kivett külön területet alkotván, ennek örökös főispánságát vagy grófságát reá és maradékaira ruházta.o A király nemcsak ilyen módon terjesztette ki kegyeit Hunyadi János fiaira; az idősebbiket, az alig husz éves Lászlót, Horvátország és Dalmáczia bánjává nevezte ki, oly módon, hogy ebben a tisztben Cillei Ulrikkal osztozott.R A király nagybátyjának és a kormányzó fiának egy országzászlósi tisztre együttes kineveztetésében az a benső szövetség nyilatkozik meg, a mely Cillei Ulrik és Hunyadi János között létesült, és a mely a politikai helyzet alakulásának megfejtéséhez kulcsot nyujt. 1 Az 1453 február 6-ikán megerősitett országgyülési végzemény a Corpus Jurisba föl van véve. A két adománylevél Gr. Telekinél, id. m. X. 347., 356. Pesty Frigyes (Az eltünt régi vármegyék. II. 114.) helyesen jegyzi meg, hogy örökös főispánságról, nem grófságról van szó. Ugyan ő figyelmeztet arra, hogy már 1412-ben Stibor vajda is viselte a beszterczei főispán tisztét. 3 Ezen két főurnak Horvátország és Dalmáczia bánjaivá történt kineveztetése fölött Ragusa város a királyhoz intézett levélben örömét fejezi ki. Ragusai Oklevéltár. 541. A levél, sajnos, nincs keltezve. Hunyadi János hatalommal, méltósággal, adományokkal halmoztatik el; víszont ő lehetővé teszi, hogy Cillei Ulrik a király mellett czim nélkül, de tényleg a gyám tisztét viselje, és az ő politikai nézetei Ulászló király választásáról és László koronázásáról érvényesüljenek. Hogy közöttük a viszony milyen benső volt, azt elárulja Hunyadi Lászlónak 1453 május 3-ikán Cillei Ulrikhoz intézett levele, melyben értesíti, hogy Hunyadi János bizonyos harminczad-jövedelmeket az ő szándéka, akarata és parancsa szerint« Pozsony városának haszonbérbe adott.1 Ezen benső viszony létesülésének czélja és következménye az volt, hogy ők ketten a főhatalmon megosztoztak, és mikor Podjebrád György is hozzájuk csatlakozott, mintegy triumviratust képeztek. Mindenütt, különösen a császári udvarnál úgy fogták fel a helyzetet, hogy Magyarországon Hunyadi, Ausztriában Cillei, Csehországban Podjebrád az uralkodó,3 Különösen Hunyadiról azt hirdették, hogy hatalma Magyarországon a királyénál is nagyobb. És csakugyan majdnem azt mondhatnók, hogy hogy mintegy haszonbérbe vette az országot. Ugyanis arra kötelezte magát, hogy a neki átadott királyi jövedelmekből a közterheket ő viseli és a királynak udvartartása költségeire évenkint huszonnégyezer arany forintot fizet. Beszélték, hogy ezenkivül Cilleinek évi tizenkétezer forintot biztositott, s hogy igy ő tőle az országot »megvásárolta«.5 Hunyadi állását, a mit az 1453-ik év elején elfoglalt, semmi sem jellemzi hivebben, mint az a levél, a mit Sforza Ferenczhez, Milano fejedelméhez intéz: >>Méltóságos fejedelem, tisztelt urunk! Uraságodnak követe, Del Bene Jakab által bemutatott levelének tartalmát megértettük; s annak következtében titkárunkat, tisztelendő Albert jogtudort, az uraságodtól jól ismert ügyek tárgyalására és elintézésére teljes hatalommal felruházva, uraságodhoz küldjük. Kelt Budán, 1453 ápril 20-án. Hunyadi János beszterczei örökös gróf, a királyi felségnek Magyarországon főkapitánya.< Ezek a sorok úgy hangzanak, mintha fejedelem tollából folynának. Cillei, a mikor Hunyadit és Podjebrádot a főhatalom osztályosaivá tette, ezt azzal az utógondolattal cselekedte, hogy befolyását a király szemé 1 Teleki, id. m. X. 384. Ez 1553 ápril 16-ikán lépett Cillei Ulrikkal szövetségre. Palacky, IV. I. 323. Enea Silvio 1453 ápril 28-ikán Bécs-Ujhelyből Rómába irja, hogy Cillei szándéka : >ut tres viri tria magna dominia gubernent: Johannes Hungariam, Georgius Bohemiam, comes ipse Austriam.< Fontes rerum Austr. XX. 56. Ezt későbbi leveleiben. mint tényt, gyakran emliti. Enea Silvio ápril 10-ikén kelt kiadatlan levele a bécsi udvari könyvtár codexében, mely Enea Silvio sajátkezű fogalmazatait tartalmazza. A 24,000 forintról Enea Silvio 1453 junius 25-iki levelében tesz először emlitést. Ugyanő október 26-ikán Rómában jelenti, hogy Cillei megbuktatásánál az osztrák rendek azt a vádat emelték ellene, hogy Hunyaditól évi 12,000 forintot kap. Id. h. Eredetije a milanoi állami levéltárban. A szóban forgó követ Vetési Albert volt. |