Ugyanezen időben a hazának egyik fia, úgyszólván magára hagyatva, az országot megvédelmezte, ellenségeit visszaverte, a magyar névre örök dicsőség fényét árasztotta.

Ilyen körülmények között a nemzet minden rétegében az a felfogás vert gyökeret, hogy a haza sorsában szerencsés fordulat csak úgy állhat be, ha ismét magyar fejedelmet fog uralni; az az elhatározás sarjadzott, hogy V. László halála esetére utódját saját köréből fogja megválasztani.

Hunyadi Jánosban és fiai

ban tisztelőik rokonszenve és ellenségeik irigysége régtől fogva trónjelölteket látott.

Néhány év multával az udvarnál szájról-szájra járt az az elbeszélés, mely mese hüvelyében a valóság magvait rejti, hogy Capistrano János atya, mikor a Hunyadi-család körében időzött, minden alkalommal az ifjabbnak, Mátyásnak engedett bátyja fölött elsőbbséget, és feltünést keltő viselkedését úgy magyarázta, hogy Mátyásra a királyi korona várakozik.1

És mig a szent szerzetes a jövendőbe látnoki szemekkel tekintett, Carvajal bibornok, pápai követ, a diplomata éles szemeivel figyelve meg a nemzeti élet tüneteit, ugyanarra az eredményre jutott. Kétségkivül az ő jelentései alapján fejezte ki III. Calixtus pápa, mindjárt Hunyadi László kivégeztetése után, magán társalgásban és ünnepélyes nyilatkozatokban azt a meggyőződését, hogy Krisztus dicső hősé

nek méltatlanul meggyalázott családja a csodákat művelő, igazságos Isten kegyelméből meg fogja érni a fölmagasztaltatás napját, el fogja venni a Hunyadi János érdemeiért megillető jutalmat. << 2

«

1 Ezt Bonfin és a Mátyás halála után Ragusában tartott emlékbeszéd szerzője beszéli el. Maga a pápa irja ezt Mátyás megválasztatása után, több levelében: 1458 ápril 14-ikén követének és Szécsi Dénes bibornoknak, május 16-ikán Mátyásnak és anyjának. Theiner, Vetera Monum. Hung. II. 309-317.

És másrészről éppen az a cultus, a melynek tárgyát a Hunyadiak képezték, kölcsönözte a felmagasztaltatásuk eshetőségétől félő Cilleiek és Garaiak azon vádjának, hogy Hunyadi János és fiai a trón birtokára áhitoznak, a valószinüség némi látszatát De annál a tanácsnál, a mit a nemzeti irány ezen ellenségei adtak a királynak, az idegen uralom meggyülöltetésére nem lehetett hatásosabb eszközt kigondolni. Az üldözés, a mit a Hunyadiak szenvedtek, tetőpontjára emelte népszerűségüket.

Hunyadi János dicső alakja a nemzet szemei előtt még ragyogóbb fényben állott, a mióta egyik fia gyalázatos halállal múlt ki, a másik ártatlanul börtönbe jutott. A háladatlanságnak példátlanul álló nyilatkozatai közfelháborodást idéztek elő. A Hunyadiak barátai érezték, hogy a nemzet kötelessége: a holtak emlékének elégtételt, az élőknek kárpótlást szolgáltatni, és V. László halála után Hunyadi Mátyást habozás nélkül trónjelöltnek tüzték ki.

Hunyadi Jánosné ezt a tervet az anyai sziv büszkeségével és rajongó szeretetével karolta föl. Áldozatkészségét, mely eddig a boszú művének szolgálatában állott, fokozott lelkesedéssel szentelte annak a vállalatnak, mely fia fölmagasztalásával elhunyt szerettei emlékezetének is az elégtételt meg volt adandó.1

A választás biztositására hivatott párt szervezésében és a fegyveres erő gyarapitásában a vezérlő szerep Szilágyi Mihálynak jutott, ki föladatában erőszakos természetének a boszuvágytól élesztett egész szenvedélyességével járt el. Mint mérséklő elem, állott mellette Vitéz János, a váradi püspök, kit V. László Magyarországból távozásakor szabadon bocsátott és ki az államférfiú nyugodt fölfogását, a diplomata ügyességét hozta segitségül.

A szeretet, erő és ész ezen frigyének a körülmények kivételesen kedvező alakulása biztos sikert igért.

A külföldi fejedelmek soraiban nem hiányoztak ugyan, a kik a magyar koronára igényt támasztottak, vagy elnyerésére reménységet tápláltak de sikerre egyik sem számithatott.

Albert király két leánygyermeket hagyott hátra, kik most testvérük halála után országai örökösének tartották magokat. Az idősebbik Anna herczegnő, Vilmos szász herczeg neje, mindjárt »Magyar- és Csehország királynéjának, Ausztria herczegasszonyának« czimét vette föl; férje pedig azonnal lépéseket tett, hogy igényeit érvényesitse. Ezzel a szándékával azonban ellenségévé tette Frigyes császárt, ki a Habsburg-ház régi családi szabályaira támaszkodván, V. László osztrák örökségére rátette kezeit; egyszersmind a magyarországi rendek közül is maga ellen ingerelte mindazokat, a kik már 1440-ben a leányág örökösödése ellen nyilatkoztak. Ezen

Ulisis, a milanoi fejedelem követe a császári udvarnál, már 1458 elején jelenti.

hogy Szilágyi Erzsébet nagy összegeket költ. Bonfin is emliti ezt.

Ezt a czimet viseli a drezdai királyi levéltárban őrzött számos okirat élén.

felül a legszerencsétlenebb eszközhöz nyult czélja elérésére azon férfiú megválasztásában, kit megbizott, hogy a magyar urakat az ő pártjára vonja. Ez Boldizsár radmansdorfi plébános volt, kinek Cillei Ulrik gróf, az Erzsébet királynétól ráruházott kegyuri joggal élvén, a zágrábi püspökséget adományozta, de a ki elismertetését sem Rómában, sem Magyarországban kieszközölni nem tudta, s mint Cillei Ulrik kegyencze, gyülöletessé tette magát.1 Albert király ifjabb leánya, Erzsébet herczegnő, Kázmér lengyel király neje, sem volt szerencsésebb. Ő Frigyes császárra támaszkodott, a kinek pártfogását azzal nyerte meg, hogy jogigényeit Ausztriára ki nem terjesztette.

Frigyes ugyanis maga nem csatlakozott a trónkövetelőkhöz. A magyarországi hangulatot jól ismervén, ezúttal nem gondolt a magyar trón megszerzésére. Mikor Sopron városa hozzá azt a kérdést intézte, hogy a királyválasztásnál milyen állást foglaljon el, csak is azt a kivánságát fejezte ki, hogy az ő tudta és hozzájárulása nélkül az ország királyt ne válaszszon; hanem a választás az ő tudtával és tanácsa szerint történjék;« a mely kivánságát arra alapitotta, hogy az elhunyt királynak ő a legközelebbi rokona, és az ország szent« koronája az ő kezei között van.o

Ezt a befolyást, a mire jogczimet vélt birni, Kázmér javára érvényesitette. A magyarországi rendeket fölhivta, hogy a lengyel királyt válaszszák meg, a kit neje után a korona örökösödési jogon megillet, a miért is ő minden más választást érvénytelennek tekintene. Ilyen nyilatkozat, a nemzet szabad választási jogát megtagadván, nem lehetett alkalmas arra, hogy Kázmér ügyét népszerüvé tegye.

VII. Károly franczia király, kinek leánya V. László jegyese volt, hajlandónak nyilatkozott, hogy egyik fiát a magyaroknak királyul átengedi, vagy ha a választás másra esik, leánya kezét az új királynak adja.5 Azonban a Valois-dynastia a korábbi magyar uralkodóházakkal rokoni kapcsolatban egyáltalán nem állott és a magyarokra nézve teljesen idegen, ismeretlen volt; minélfogva a nemzetet sem érzelmei, sem érdekei nem vonzották hozzá.

Igy történt, hogy az idegen trónkövetelők egyike körül sem csoportosult párt. Emlékeinkben nem akadunk annak nyomára, hogy a magyar főurak közül csak egy is nyiltan kitüzte volna egyiknek vagy másiknak zászlaját. A korábbi udvari párt vezérei és a Hunyadi-ház hive hallga

1 A Boldizsárral folytatott tárgyalásokra vonatkozó irományok és a részére kiállitott megbizó levelek ugyanott.

1457 deczember 22. Hazai Okmánytár. IV. 387.

3 Enea Silvio is tudta azt, hogy a császár »regni ordinationem suam esse affirmabat. Historia Bohemiae, cap. 72.

tenünk.

• Dlugoss elbeszélése, a melynek saját uralkodóját illető részeit hiteleseknek kell tekin

Enea Silvio, i. h.

tagon, összebeszélés nélkül találkoztak abban a megállapodásban, hogy idegent nem emelnek a trónra.

A nemzet régi aristocratiájának köréből ketten emelkedtek ki mások fölé, és számithattak arra, hogy a nemzet tekintettel lesz reájuk a trón betöltésénél.

Garai László nádor, kinek atyja és nagyatyja szintén viselték volt az első országos méltóságot, családi összeköttetéseinél fogva legközelebb állott a trónhoz. Anyja, Cillei Anna után László király nagybátyja volt; neje pedig a sziléziai herczegek családjából származott.

Rangra nézve mindjárt utána következett Ujlaki Miklós erdélyi vajda és horvátországi bán, roppant vagyon ura, ki őseinek érdemein kivül azokra a szolgálatokra is hivatkozhatott, a miket egykor Hunyadi János oldala mellett harczolva, hazájának tett; és az ő családi összeköttetései szintén az ország határain túl terjedtek: leányát Podjebrád György csehországi kormányzó egyik fiával házasitotta össze.

De ez a két főur, a kik körül hatalmas barátok és számos párthivek csoportosultak, a trónhoz vezető utat elzárták volt maguk előtt azzal, hogy Hunyadi László kivégeztetésében főtényezők gyanánt szerepeltek, s igy magukat a nemzet legnagyobb részének szemeiben gyülöletessé tették; minél fogva előre volt látható, hogy akár az egyiknek, akár a másiknak trónra emelését a Hunyadi-párt engesztelhetetlen gyülölete nem fogja. megengedni.

Úgy látszik, maguk és hiveik is korán lemondottak arról a reményről, hogy czélt érhetnek; annál inkább, mert egymással való versengésük is megkönnyithette a Hunyadi-pártnak diadalát.

És mig ekként a viszonyok minden tekintetben a legkedvezőbben alakultak a Hunyadi-pártra nézve, Mátyásra nézve még fogsága is előnyös következményeket vont maga után. László király kevéssel kimulta előtt Bécsből Prágába hozatta őt, a hol most Podjebrád György kormányzó kezeibe került. Ennek sem joga, sem oka nem volt rá, hogy őt tovább fogságban tartsa. De az éles látásu politikus a szerencse kedvezését, a mely az egyik magyar trónjelöltet az ő kezeibe szolgáltatta, értékesiteni kivánta. El volt tökélve, hogy magát Csehország királyává megválasztatja. Ezen czél elérése lehetetlenné válik, ha a magyar trónra külföldi fejedelem lép, a ki Csehországra is igényt támaszt; ellenben, ha a magyar koronát nemzeti király nyeri el, és ő ennek szövetségével dicsekedhetik: a siker az ő részére is biztositottnak látszott.

Ő tehát arra határozta el magát, hogy Mátyást a korona megszerzésében támogatni fogja, vele szövetségre lép, és mindjárt fölajánlotta neki leánya kezét.

Mátyás, mikor az ő trónrajutása szóba hozatott, legkevésbbé sem volt meglepetve. A jóslatot, hogy Magyarország királyává lesz, őszinte jóakarók és közönséges hizelgők ajkairól gyakran hallhatta. Lelke egyen