sikerre nem vezetnének, jövőben is a királyok koronázásánál a másik korona fog használtatni. Végül Lászlónak a nemzet akarata ellen történt megkoronáztatását újból érvénytelennek nyilatkoztatták. 1

A modern államjog kifejezéseit az 1440-ik év eseményeire alkalmazva, elmondhatjuk, hogy az ország rendeinek ezen intézkedéseiben és nyilatkozataiban a nemzeti souverenitás tudata határozottabban, mint bármikor, nyilatkozik. Ennek tüneteivel találkozunk abban a végzeményben is, a mit az országgyülés a koronázás után három nappal a királynak bemutatott, s a melylyel a nemzet jogainak és szabadságainak biztositása végett egészen új útra lép.

Ez a végzemény ugyanis nem egyéb, mint az, 1222-ik évi aranybullának, továbbá az 1298 és 1351-ik évi országgyülési végzeményeknek, a melyekben a nemzet a közszabadságok legerősebb bástyáit látta egész terjedelmükben átirása és megujitása. Ulászlónak magát az ezekben foglalt végzéseknek tiszteletbentartására és végrehajtására kellett köteleznie. 2

Annak a nagy lelkesedésnek daczára, a melylyel az ország rendeinek legelőkelőbbjei és tömegei az ifjú Ulászlót a magyar trónon üdvözölték, és a melyre minden tekintetben méltónak bizonyúlt: az ország a polgárháború iszonyaitól nem maradt megkimélve. S ezek között bizonyára nem utolsó helyet foglalt el a személyes érdektől sugallt hitszegés és hűtlenség büne, mely e gyászos napokban a nemzet minden rétegét megmételyezéssel fenyegette.

3

Szécsi Dénes primás, ki imént Ulászlót megkoronázta volt, és Garai László, ki Ulászló nagylelkűségében részesült, csakhamar László pártjához tértek vissza. Példájukat mások is követték A bécsi udvari levéltár eredeti példányában őrizte meg azt a szomoru történeti emléket, azt az okiratot a melyben Rozgonyi István és testvére György Erzsébettől bocsánatot kérnek azért, hogy eddig ellenségeivel tartván, Pozsony várat neki átadni vonakodtak; és most, miután őket kegyelmébe visszafogadta, esküvel igérik, hogy ezentúl királyuknak Lászlót ismerik el, és Pozsony várát a jövő évi Szent-György napig a királynénak vagy megbizottjának átadják; csak azt kötötték ki, hogy ez a megbizott magyar úr legyen.

Ezt az utóbbi föltételt az a körülmény magyarázza meg, hogy Erzsé bet legfőbb támaszát idegenekben találta, és pedig nemcsak osztrák urakban, kik házához ragaszkodtak, hanem leginkább csehekben, kiket zászlaja

1 Az 1440 július 17-ikén kiállitott okirat Katonánál, id. m. 91-99.

Az 1440-ik évi végzemény eredeti példánya a magyar országos levéltárban. Kiadta Kovachich, Supplementum. I. 66-209.

3 Ulászló Garait, mivel perfide rebellavit, 1441 április 18-ikán Simontornya várától megfosztja. (Országos levéltár.)

Rozgonyi György csakhamar ismét Ulászlóhoz tért vissza, s tőle országbirónak neveztetett ki. Teleki, id. m. X. 104.

exchange ex chances prom digitatio liberaliens mumficence fue dona fidelium Comangs largies teneatur, quemens of debite difer precious obfeqmay exhibido quatium exhibendoze aptituds et affectus rolexomus palpabilis veritate bitum habentes refpertum ad illa milennode gratuita petucy landrs promo verolenda fidelitatum, maresortis, que fem multiphat nobis extribut. Nam om de Regno mão Regn hungras I non tam Inuitati, qnous follemputer dem b Khizabeth Peguam precortar, hung spontanse fue muitatome et Fleirioms, 2 agumine yourto aduemens, fideros fue fiocritatem, prinnaali obla Cuntation, cander, que cotunc proxims fibi gentibue Peyn prefername 1 ab hoftibus not tandem de Pignia predicta, i pare defiderata, intcontum in candem Gabrum ficus prorus ferviat colors of tomatibus, as not Mihabus, & Nobilibus, humfmodigs Flexionem meam, inke que fimi red prendebant, parts conpho the nominus aminadoy empiem ratexun, de cadem partes suproves plutura fe reduserat, & nos enand retis sins fraibus et armas captum Pelvisum, donnten Pilié, cazdem hentumcrop of Rohemap Dapitaneu nobis ab illine a obfoqina · grata fidelitate gimimas 17 nos m veep gerende somonds, prounds afilis dreigens. Je nobis xed

Jemus: Coprofs prometo na ghea huufmodi Electionem meam ne cadem officetur, fab parand, Fram mam, & aferuand note the prefulatus sin fonts Itmere has gduxit, clicts of nobis

Töredék I. Ulászió okleveléből.

(Az oklevél eredetije az országos levéltárban.)

alá a dús jutalomra és zsákmányra való kilátás vezetett. Az utóbbiak között tehetségre, merészségre nézve az első helyet Brandeisi Giskra János foglalta el, kiben honfitársai Ziskának, a hires husszita vezérnek legméltóbb utódját tisztelték. Már Zsigmond és Albert szolgálatában állott, de csak most kezdődik Magyarországban való szereplése, melyet negyedszázadon keresztül vérontás és pusztulás kisért. Erzsébet királyné Zólyom várát adományozta neki, és a felsővidék főkapitányává nevezte ki, azzal a megbizással, hogy a Szepességet, a bányavárosokat, az abauj- és sárosmegyei gazdag királyi városokat szállja meg. Feladata megoldására Csehországbói zsoldosokat hozatott, vakmerő kapitányokkal, kik között Akszamit, Komorovszki és Talafúz a leghirhedtebbek lettek.

Mig ezek az északi részeket ejtették hatalmukba, délen Cillei Ulrik és Garai László Horvátországnak és Szlavóniának, sőt Magyarország dunántúli részében is nagy területnek uraivá lettek.

Ugyanakkor Erzsébetnek hatalmas szövetséges kinálkozott fia nagybátyjában, Frigyes osztrák herczegben, kit imént a német választó-fejedelmek

Albert utódává, német királylyá választottak meg. Ez hajlandónak nyilatkozván László érdekeit fölkarolni, Erzsébet az Albert herczegre ruházott fölhatalmazást visszavonta és őt bizta meg László fölött a gyámsággal és az osztrák herczegség kormányával, sőt fiát és egyik leányát, a koronával és több magyarországi várossal s várral együtt, tényleg átadta neki.1

Ulászló és hivei ezen veszélyes helyzetben nagy erélylyel léptek föl. Északon a Perényiek és Pálócziak küzdöttek, a nélkül, hogy a csehek terjeszkedésének útját állani képesek lettek volna. Azonban a Dunántúl Hunyadi János és Ujlaki Miklós Garai László fölött véres csatában diadalt arattak, mire jutalmul Erdély vajdáivá neveztettek ki. Maga Ulászló Szécsi Dénes ellen táborba szállott, Esztergomot ostrom alá vette, de a fölajánlott fegyverszünetet elfogadta; azután Zalamegyébe ment, ott több várat megvivott; a következő év (1441) tavaszán pedig a Cilleiek ellen hadakozott, kiket békekötésre kényszeritett.

1 Frigyes király 1440 november 22-ikén, Erzsébet királyné 1440 november 26-ikán és 1441 márczius 4-kén kelt kötelező iratai Telekinél, id. m. X. 92. 94. 96.

Ulászló királyban és hiveiben a belső béke helyreállitására mindig meg volt a készség. Az 1441-ik év első napjaiban Budán országgyülés tartatván, Rozgonyi Simon egri püspök, királyi kanczellár vezetése alatt, Erzsébethez teljes hatalommal ellátott ünnepélyes követség bocsáttatott, a melynek részére az ország rendei külön meghatalmazó iratot állitottak ki, kötelezvén magukat, hogy a létesitendő egyezség föltételeiben meg fognak nyugodni. 1

De Erzsébet minden engedménytől makacsul vonakodott, Ulászló iránt engesztelhetetlen gyűlöletet táplált, az ő hiveit lázadóknak tekintette, jószágaikat, a mikor alkalom kinálkozott, saját hiveinek adományozta, és hogy fegyveresei zsoldjának fizetésére pénzt teremtsen elő, még a területén levő egyházak kincseit sem habozott elzálogositani.3

Mig a polgárháború az ország minden részére gyászt hozott; az egyetlen fénysugár, mely a borús napokat földeritette, arról a harczi térről jött, a hol a magyar fegyver a haza és a kereszténység oltalmára az ozmán ellen küzdött.

Murád szultán azt az előnyös helyzetet, a mit rá nézve a trónviszály Magyarországban teremtett, kizsákmányolni nem mulasztotta el. Miután 1439-ben uralmát Szerb- és Bosnyákországokban megalapította, az 1440-ik év április havában Magyarország legfontosabb végvárát, Nándor-Fejérvárt vette ostrom alá, melyet szárazon és vizen körülzárt. De a vár parancsnoka, Thallóczi János vránai perjel, a csekély számú őrséggel hősi ellenállást fejtett ki, a rohamokat visszaverte, a föladásra szólitó fényes ajánlatokat visszautasitotta; úgy hogy a szultán félesztendei erőfeszités után siker nélkül kényszerült visszavonulni.

Mivel a következő évben a támadás megujitásától lehetett tartani, Ulászló Nándor-Fejérvár oltalmát Hunyadi Jánosra bizta, a ki az 1441-ik évben állását elfoglalván, a török csapatokat, melyek magyar területre ütöttek, itt pusztitva és rabolva kalandoztak, szétűzte; majd a szendrei török parancsnokot, Izsák béget, ki utját állotta, megverte és Szendrőig üldözte.

A következő (1442.) évben az ország egy másik része volt török támadásnak kitéve. Márczius elején Murád szultán egyik legjelesebb vezérét, Mezit béget Erdélybe küldötte. Hunyadi azonnal ott termett, és Lépes György erdélyi püspökkel egyesülve, bár a sereg, a mit egybegyűjthettek, aránytalanul csekély volt, ugyszólván a biztos vereség és halál tudatában indult meg a törökök ellen. A mint a Maros völgyén haladtak át, SzentImrénél váratlanul szemben találták magokat a török előhaddal, mely a magyarok támadása elől visszavonult, hogy a fősereggel egyesüljön. A ma

Az 1441 szeptember 9-ikén a királytól, szeptember 10-ikén a rendektől kiállitott megbizólevelet közli Teleki, id. m. X. 104., 107.

Egy ilyen adománylevél ugyanott. 114.

Egy ilyen kölcsönműveletről kiállitott kötelezvény ugyanott. 112.

gyarok ezt a hadiműveletet futásnak magyarázván, a visszavonulókat vigyázatlanul üldözőbe vették; mire minden oldalról körülvétetvén, nagy részük, köztük Erdély hős püspöke is megöletett. Hunyadi kis csapattal keresztülvágta magát, és Gyulafehérvárra menekült. De a csüggedés érzete erős lelkén nem vett erőt. Miután Ujlaki Miklós hozzá csatlakozott, nehány megye nemességét és a vitéz székely csapatokat maga mellé vevén, a Mezit bégtől ostromolt Szeben fölmentésére indult. Itt történt az az emlékezetes eset, hogy az ütközet előtt egy lelkes vitéz, Kemény Simon önként ajánlkozott arra, hogy Hunyadi János paripájára ülvén, sisakját és fegyverzetét magára öltvén, az ellenséget tévutra vezeti, s mig a leghevesebb támadást a maga csapatjára vonja, Hunyadinak alkalmat nyujt, hogy észrevétlenül döntő csapást mérhessen rá. A csel szerencsésen sikerült. A törökök egész erejüket az ellen a szárny ellen összpontositották, melynek élén

Hunyadit vélték fölismerni, és mikor az őt képviselő hőst halálosan megsebesülve elesni látták, a csatát eldöntöttnek hitték. Ekkor Hunyadi, ki az ellenséget megkerülte volt, oldalrohammal csapott Mezit bég seregére, melyet egyidőben a szebeni őrség hátulról támadott meg. A minden oldalról körülvett törökök halomra ölettek a véres viadalban. Huszezer török teteme, közöttök Mezit bégé és fiáé, födte a csatatért.

Mig a zsákmányt és a foglyokat Hunyadi Buda várába küldé, ő maga Havasalföldre vonult, hol Oláh- és Moldvaország vajdáit a magyar korona fönhatóságának elismerésére kényszeritette.

Kevéssel utóbb a diadal emlékére és Isten iránti háladatosságának kitüntetésére, a tövisi kies völgyben a magyarországi Pálos-rend remetéi számára kolostort alapitott, s a szentimrei, ma is fennálló egyházat épitette.

A szultán nem akart késni, hogy a seregének vereségében szenvedett megaláztatásért boszút álljon, és az elpártolt vajdákat ujból meghódolásra