ellen fordult, és még az emlitett év folyamán Oláhországon keresztül Erdélybe sereget küldött.

Mátyás legjelesebb két vezérét küldötte ellene: Bátori Istvánt, ősrégi nemzetség sarját, és Kinizsi Pált, ki molnárlegényből küzdötte föl magát az országzászlósi méltóságig. Együtt vivták 1479 október 13-ikán Szászváros közelében, a Kenyérmezőn azt a dicsőséges csatát, a mely az ellenség megsemmisítésével vegződött, közel harminczer töröknek életébe került.

A következő év őszén a törökök a császár tartományait, Stiriát és Karinthiát választották rabló kalandozásaik szinhelyévé. Mátyás erről értesülvén, személyesen indult ellenök. De a megáradt Dráva és Száva folyamokon a hidak elkészítése sok időt igényelt, s míg ő megérkezett, az ellenség zsákmánynyal és foglyokkal megrakodva már elvonult. Ekkor megtorlásul Bosnyákországba nyomult, a török területen nagy pusztitást vitt véghez, és egy basát öt napig tartó véres ütközetben megvert. Egyidőben Kinizsi Szerbországba tört, Kruseváczig hatolt, és itt több diadalmas csatát vivott.

Ezalatt érkezett a pápától és a nápolyi királytól az a tudósitás, hogy a török hajóhad Olaszország délkeleti részében, Apuliában kikötött, és a partra szállított húszezernyi sereg 1480 augusztus 11-ikén Otranto városát hatalmába ejtette s a nápolyi trónörököst, Alfonz herczeget, visszavonulásra kényszeritette. Egész Olaszországot rettegés szállotta meg; a pápa már Rómában sem érezte biztosságban magát, és készületeket tett a menekülésre.

Mátyás, a kihez segitségért folyamodtak, Magyar Balázs kapitány vezérlete alatt hatszáz válogatott vitézt küldött Apuliába. Ez a kisded csapat dicsőségesen járt el megbizatásában. Elmés számitással azt a kis erősséget támadta meg, a melyet a várost vizzel ellátó forrás oltalmára emeltek a törökök. Heves küzdelem után az erősség és vele a forrás is hatalmukba került. Ekkor azután tábort ütött Otranto közelében. A török őrségnek a téli és tavaszi hónapok alatt az egybegyüjtött esőviz egy ideig elégséges italt szolgáltatott. De a mikor a medenczéket a nyári nap égető heve kiszáritotta, az őrség kénytelen volt kisérleteket tenni, hogy újból a forrás birtokába jusson. Mindannyiszor visszaveretvén, (1481) augusztus 10-ikén a fehér lobogót kitüzte és szeptember elején az olasz földet elhagyta. A pápa Otranto felszabaditásának emlékére érmet veretett. És mikor 1881-ben négyszáz éves emlékezetét ünnepelték a késő unokak, az őseiknek tett szolgálatokért a magyar szabaditók emlékének kegyeletesen áldoztak.

II. Moham:ned az otrantoi kudarczot már nem élte meg. Fényes pályáját 1481 május 3-ikán fejezte be. Trónját legidősebb fia, II. Bajazed foglalta el. De egy tekintélyes párt őt azon ürügy alatt, hogy mikor született, atyja még nem volt császár, vonakodott elismerni, és törvényes trónörökösnek ifjabb testvérét, Dsem herczeget nyilvánitotta. Testvérháború keletkezett, mely Bajazed győzedelmével végződött. A bukott trónkövetelő

Rhodos szigetére menekült, hol a Johannita lovagrend nagymesterénél barátságos fogadtatásra talált. Innen bátyja megbuktatása végett a keresztény hatalmakhoz fordult segitségért, és Mátyás őt személyesen kivánta fölkeresni. De szándékában megakadályozta a velenczei köztársaság, mely a János-lovagok nagymesterét rábirta, hogy Dsemet a lovagrend egyik francziaországi várába küldje és ott szigorú őrizet alatt tartsa.

Azonban Dsem törökországi párthivei nem nyugodtak meg. Egyik előkelő pasa az 1483-ik év folyamán Mátyáshoz jött, és előadta, hogy Bajazed császár annyira gyülöletessé tette magát alattvalói előtt, hogy ha Dsem sereg élén a török birodalomban megjelennék, a sikerre biztosan számithatna. Mátyás ekkor újabb lépéseket tett, hogy a török herczeg mielőbb hozzá bocsáttassék, és igéretet tett neki hogy a trón megszerzése végett minden erejét, tehetségét és személyét is rendelkezésére bocsátja.

De Velencze ármányai Dsemnek Magyarországba jövetelét meggátolták; s ezért Mátyás, mikor Bajazed szultán az 1483-ik év végén előnyös föltételek alatt fegyverszünetet kért, ezt öt esztendőre megkötötte. A keresztény hatalmakhoz intézett levelében elhatározását azzal okadatolta, hogy magára hagyatva, a török birodalom ellen a háborút folytatni nem képes, és hogy addig, a mig a többi uralkodók szemei megnyilnak, kénytelen volt magát békekötéssel megóvni a támadásoktól.

A törökökkel kötött szerződések megbizhatatlansága mindazáltal csakhamar kiderült.

Az 1484-ik év nyarán a szultán Moldvaországba sereget küldött, mely Kilia és Akierman fontos erősségeket megvivta. Mátyás felszólalására, azzal mentegetődzött, hogy a fegyverszünetbe Moldvaország befoglalva nincs. De ugyanekkor egy hétezer emberből álló török hadosztály Magyar

országba tört, és Temesvár vidékén pusztitott, mig Kinizsi feltartóztatta és szeptember 15-ikén véres csatában tönkre tette.

Ezek az események Mátyás figyelmét ujból Dsem személyére irányozták. Azt tervezte, hogy a ferrarai herczeg a török herczeg közreműkö

désével francziaországi tartózkodási helyéről megszökve, és Magyarországba jöjjön. Ez kivihetetlennek bizonyulván, a franczia királyi udvarhoz fordult, hogy Dsem kiszolgáltatását eszközölje ki. Ekkor a vele szövetségi viszonyban álló pápát reábirta, hogy Dsemnek Rómába küldetését és a szentszék felügye

lete alá helyeztetését követelje. Hosszú tárgyalások után Dsem csakugyan Rómába szállittatott és a pápa gondjaira bizatott mindaddig, mig a keresztény hatalmak a háborút meg nem inditják. De ennek bekövetkezését ő is, Mátyás is hiába várták,1

VIII. FEJEZET.

Corvin János.

Mátyást a nemzet azon óhajtása emelte az ország trónjára, hogy a többi európai államok példájára Magyarország szintén nemzeti dynastiát uraljon, és igy a korona hatalma teljesen a nemzeti czélok javára érvényesüljön. Az örökösödést családjában törvény nem állapitotta meg ugyan, de megválasztásának ténye, a történeti hagyományok erejénél fogva, méhében viselte azt a következményt, hogy ha figyermekeket hagy maga után, trónját az elsőszülött örökli. Ez iránt' a nemzeti közvélemény teljesen tisztában volt, a mit kétségtelenné tesz az a tény, hogy 1462-ben Frigyes császárnak csak azon esetre, ha Mátyás fiörökös nélkül talál kimulni, biztosittatott az örökösödési jog.

És Mátyás fiutódjainak trónörökösödését mint az uralkodó jogelvek természetes folyományát tekintették az 1471-ik évi országgyülésen egybegyült rendek is, a kik Kázmér lengyel király igényeit visszautasitván, ünnepélyes okiratban kinyilatkoztatták, hogy Mátyáshoz és örököseihez < minden időben hűségesen fognak ragaszkodni.

De ezt az örököst, a ki a nemzeti királyság intézményét állandósitani volt hivatva, az ország hiába várta. Mátyás, mikor tizenkét esztendeig tartó özvegység után 1476-ban újból házasságra lépett, harminczhat esztendős korban volt. Neje Beatrix az ifjuság, a szépség és a magas müveltség hármas vonzó erejét oly mértékben gyakorolta rá, hogy úgy szólván uralkodott fölötte. Házasságuk harmadik esztendejében a diplomatiai körökben köztudomású volt, hogy a királyné »képes mindent kivinni, a mit akar. De frigyük, bár a harmonia és bensőség minden föltételét birta, gyümölcstelen maradt.

A törvényes hitves magtalansága Mátyásra kétszeresen kinos hatást gyakorolt, mert negyedfél évvel azelőtt, hogy Beatrixxal egybekelt, törvénytelen viszonyból fia született.

Ez a viszony 1469-ben szövődött Boroszlóban, hol egyik előkelő polgár leánya az ifjú királyban mély szenvedélyt keltett, őt Magyarországba is elkisérte, és éveken át közelében maradott. Mind a királyra és kedvesének egyéniségére, mind pedig a nemzet erkölcsi érzékére előnyös

'A Dsem ügyére vonatkozó diplomacziai levelezések a Diplom. Emlékek III. és IV. köteteiben. V. ö. Thuasne, Dsem Sultan, fils de Mohamed II. (Páris, 1892.)