és ürügy kizárásával Ruméliába, Görögországba és a törökök kezeiben levő más tengermelléki országokba nyomulunk, és a törököknek még a jelen év folyamán a tengeren túl (Ázsiába) visszaszoritása végett mindent, a mi hatalmunkban áll, megteszünk; továbbá kijelentjük, hogy minket semmiféle egyezség, megállapodás vagy fegyverszünet, a mit a török császárral vagy követeivel akár kötöttünk, akár kötni fogunk, habár esküvel erősitettük vagy erősitenők meg, nem akadályozhat, mert azt jelen eskünk, igéretünk és fogadalmunk érvénytelenné teszi; úgy hogy jelen igéretünket és eskünket megszegnünk vagy megsértenünk, végrehajtását felfüggesztenünk vagy elhalasztanunk nem lehetséges.<<

A király környezetében levő négy főpap közül három: Rozgonyi Simon egri, Dominis János váradi és Herczeg Rafael boszniai püspökök, a tizenhárom világi főur közül csak az egyetlen Hunyadi János vállalkoztak arra, hogy bandériumaikkal a királyt kisérni fogják, a mire magukat szintén esküvel kötelezték, míg a többiek megelégedtek azzal, hogy »tanácsuk és hozzájárulásuk« megörökitésére a királyi oklevél alá pecséteiket helyezték.1

Az okirat hiteles példányait Julián a pápai, burgundi és velenczei gályák parancsnokainak török álruhába öltözött és török nyelvben jártas hirnökök által megküldötte. Egyikök csakugyan eljutott rendeltetése helyére, és megvitte a hirt, hogy a magyar király a hadjáratot meginditja.o

V. FEJEZET.

A várnai csata.

Az augusztus 4-én történt megállapodás értelmében a király azonnal megindult, hogy a kitüzött határnapon Orsovánál a Dunán átkelvén, a török ellen a hadi munkálatokat megkezdje. A pápai legátus és a velenczei köztársaság követe kisérték. A királyi magyar dandáron kivül mintegy négyezer lengyel lovas állott parancsai alatt. A három főpap: Eger, Várad és Bosznia püspökei zászlóaljaikkal gyarapitották seregét. Útközben még nehány magyar zászlós úr: Thallóczi Máté horvátországi bán, Báthori István és Bánfi László jöttek táborába; úgyszintén mintegy ezer önkéntes, kik a papok lelkesitő szónoklatain felbuzdulva, a kereszt jele alatt a kereszténység oltalmára fegyvert ragadtak. Hunyadi János Szegedről Erdélybe távozott, hogy zászlóalját felszerelje és a székelyeket fegyverre szólitsa, ezekkel Bolgárország területén volt a királyhoz csatlakozandó; Vlád Drakul Oláhország

1 Ezt az okiratot Dlugoss fölvette történeti munkájába. De közlése hibás. Az okirat eredeti példánya nem maradt fönn. Legrégibb, majdnem egykoru az a másolat, a mi a velenczei államkönyvbe (Commemoriali. XIII. 160.) föl van véve.

Wawrin krónikája. Kropf, id. h. 686. 688.

Sumla
(Okt 26-Nov. 1)

Paravadi (Nov. 4-5.)

Kamcsik

vajdája pedig igérte, hogy a királyi táborba segédhadat fog vinni. Arról hogy Brankovics a szerb hadakkal a hadjáratban részt vesz, le kellett mondani, mivel a despota a török békekötés felbontását rosszalta, és a békekötéshez a maga részéről ragaszkodni kivánt.

Ez a körülmény azonban aggodalmat nem támasztott. A király bizott abban, hogy az olasz-burgundi hajóhadon kivül, Castriota György és a görög császár a hadjáratban szintén közre fognak működni. És a siker legfőbb biztositékát abban látta, hogy Murád szultánt, ki a szegedi béke megkötésének hirére legjobb hadaival Ázsiába vonult át, a visszatérésben a hajóhad meg fogja akadályozni, s igy sem a várakban elhelyezett őrségek, sem az európai pasák csekély számú hadosztályai erős ellenállást kifejteni képesek nem lesznek.

A király a nagy eredmények biztos reménységét fejezi ki utolsó fönmaradt levelében, a mit szeptember 22-én, a mikor a törökök birodalom területére lépett, egyik lengyel főpaphoz intézett: »Mi úgymond ma Isten segitségével a Duna révén Bolgárországba átkeltünk és Görögország legszélső határáig nyomulunk elő. Isten segitségével kisérletet teszünk, hogy a keresztény népeket a török járom alól felszabaditsuk, és a törököket Európából kiűzzük. Reméljük, hogy ez sikerülni fog nékünk; mert a pogányok kiűzésére számos keresztény király és fejedelem tetemes segitséget ajánlott föl. Ti pedig imádságaitokkal kérjétek Istent, hogy nevének dicsőségére és a kereszténység vigasztalására nekünk diadalt engedjen. <<1

Október 16-án Nikápoly alatt táborozott. Itt Hunyadi ötezer és az oláh vajda négyezer fegyveressel csatlakozván hozzá, serege mintegy huszezerre szaporodott. Ekkor a legrövidebb utat, a mely a Fekete-tengerhez vezet, választották; kétségkivül azért, hogy mielőbb a hajónaddal összeköttetésbe lépjenek. Azt a reményt is táplálták, hogy Castriota György hadaival utközben találkozni fognak. Ez csapatai élén meg is indult, hogy a hadjáratban részt vegyen; de Szerbország határánál váratlanul feltartóztatta őt Brankovics, ki az átvonulást országán megtagadta és meg is akadályozta.

Ez alatt Ulászló török haderővel nem találkozva nyomult előre. Október 24-ikén Jenibazárt, nehány nappal utóbb Sumla várát, majd november első napjaiban az erős Provadiát vívta meg. De ezen utóbbi hely ostroma alatt Julián bibornok azt a megrenditő értesitést kapta, hogy a szultán negyvenezernyi sereg élén Ázsiából Európába visszatért és a magyar király ellen indult.

Murád ugyanis, a mint a szegedi békekötés felbontásáról értesült, kisázsiai ellenségeivel békét kötött, és fenyegetett európai tartományainak megmentésére sietett. A hajóhad, a mely hivatva volt, hogy átkelését megaka

1 A korniki codexben.

1 Pisko, id. m. 26.

dályozza, ezen feladat megoldására képes nem lehetett. Ez a hajóhad öszszesen csak huszonegy gályából állott, a melyekből nyolczat a pápa, ötöt Velencze, négyet a burgundi fejedelem, kettőt-kettőt a görög császár és Ragusa küldöttek. Ezek részben a Dardanellák szorosában, részben a Bosporuson foglalván állást, hatvankét kilométer hosszu vonalon voltak szétszórva. E mellett a görög császár a Bosporus európai partját megszállani elmulasztván, lehetővé tette, hogy azt Khalil basa az európai török tartományokból egybegyüjtött sereggel elfoglalhassa; már pedig a strategia egyik elemi tétele az, hogy az ellenséget, mely egy folyam mindkét partjának ura, átkelésben hajókkal megakadályozni lehetetlen.

A szultán átkelését még a haszonlesés és az árulás is megkönnyitette. A Konstantinápolyban megtelepedett genuai kereskedők hajóikat nagy díjért rendelkezésére bocsátották, s azokon a török sereg, alig egy mértföldnyi távolságban Konstantinápolytól, ott, a hol ma Anatoli Hisszar áll, a Bosporuson akadálytalanul átkelhetett. Ez október elején történt.

Murád ekkor Drinápoly felé vonult, s értesülvén, hogy a magyar király Nikápoly alatt áll, seregével, melyet időközben jelentékenyen szaporitott, oda indult ő is, abban a föltevésben, hogy a magyarok onnan Philippopolis felé vonulnak, s így velük útközben találkozhatik. Csak Nikápolyban értesült hitelesen a magyarok útiránya felől; mire a korábbi évek tapasztalatain okulva, óvatosan követte őket, mig kedvező körülmények között ütközhetik meg. Habár november elején csak egy napi járó út választotta el a két sereget, a magyarok a szultán közeledéséről tudomást nem nyertek.

Csak november 9-ikén, mikor a Fekete-tenger partján, Várna városa közelében ütöttek tábort, jött tudomásukra, hogy a közelben hatalmas török sereg táboroz. A haditanácsban, a melyet a király ekkor tartott, Julián bibornok azt javasolta, hogy a megerősitett táborban elzárkózva, a hajóhad megérkezését várják be. Ezt azonban Hunyadi határozottan ellenezte. Ő később a pápához irt levelében azt hangoztatta, hogy miként a visszavonulást, úgy a tétlen veszteglést is méltatlannak itélte olyan sereghez, melynek élén a magyar király és a szentszék követe állanak; de valószinüleg nem bizott abban, hogy a hajóhad, ha kellő időben meg is érkezik, lényeges támogatást nyujthat; ellenben attól tartott, hogy az őszi évszak előhaladása, az élelmiszerek hiánya és a várakozás következtében beálló csüggedés a helyzetet még súlyosbithatják. Hunyadi a királyt és a legátust meggyőzte arról, hogy a veszedelmes helyzetből a szabadulásnak csak egy útja kinálkozik: ha azonnal, a felhevülés és önbizalom első óráiban, nyilt csatát vívnak, és miként a megelőző években túlnyomó erővel szemközt gyakran sikerült, a diadalt kiküzdik. Elhatároztatott tehát, hogy az ütközetet haladék nélkül elfogadják.

1 Kropf közleménye. 690-696