biztosan halad előre. A képet ez a körirat magyarázza: »Sum dea virtuti jure locata comes.« »Az erény mellé méltán kisérőül rendelt istennő vagyok.«1 Pécsett Erneszt Zsigmond püspök 1498-ban a városból a várba vezető uton tornyot építtetett; 1500-ban pedig a régi román székesegyház ujraépitését tervezvén, VI. Sándor pápához folyamodott, hogy Jakab épitészt, a Szent-Benedek-rend szerzetesét meghívhassa, és egy esztendeig magánál tarthassa. Utódja Szakmári György Lőcséről hivatott meg egy Zimmermann György nevezetü épitőmestert. Ezen korbeli épitkezésnek a székesegyházban nincs nyoma. De az északnyugati toronyban és a levéltári helyiségben látható falfestmény-maradványok a XVI. század elejére vihetők vissza. És a templomban vörös márványból renaissance-izlésben készült

diszes oltár Szakmári czimerét viseli.2

Váradon Thurzó Zsigmond püspök palotát építtetett, melynek renaissance-izlésű töredékei legujabban napvilágra kerültek.3

Gyula-Fejérvártt Várdai Ferencz püspök a székesegyház mellett SzentAnna tiszteletére kápolna építéséhez fogott, a melynek befejezésére 1524ben készült végrendeletében 500 forintot hagyományozott és káplánok ellátására alapitványt tett.*

A kalocsai érsekek bácsi székhelye, a török hódítás idejében szenvedett pusztulása daczára, megőrizte a XVI-ik század elejéről főpapjai művészeti tevékenységének érdekes maradványait. A várpalota öreg-tornyának (donjon) egyik ablaka a tiszta renaissance-stil jellemét tünteti fel, s az ország czimerével van ékesitve. A kápolna vagy diszterem menyezetét ékesitő agyagból égetett három rosette és erkélytámoknak vagy faldiszeknek szolgáló faragványok, melyek a hetvenes évek elején foganatositott ásatások alkalmával kerültek napvilágra, a renaissance stilnek olyan finom alkotásai, milyeneket Flórenczben s Rómában szoktunk csodálni. Ezen maradványok között találtatott Tomori Pál érsek czimertöredéke, vörös márványból készült szép dombormű, mely arról tanuskodik, hogy még ez a főpap is, kiről azt hihetnők, hogy egész figyelmét és összes jövedelmét a török elleni harcz vette igénybe, időt és eszközöket talált arra, hogy a művészet érdekeit fölkarolja.

A prépostok és apátok követték az érsekek és püspökök példáját. A szepesi káptalan régi székesegyházának nagyobb méretekben újra épitését Stock János prépost kezdte meg; utódja, Back Gáspár, a lelkészkedő papság hozzájárulásával fejezte be, úgy hogy azt 1478-ban felszentelhették. Nevezetesek a főoltár festményei, melyek a Szepesség védszentjeinek élettörténetéből vett jeleneteket ábrázolnak és a templomi székek, Késmárki Tamásnak 1478-ban készült remekművei.

Az érem egyetlen ismert bronzpéldánya a Magyar Nemz. Muzeum régiségtárában van.

• Henszlmann, Pécsnek középkori régiségei, I. 5.

Bunyitay, A gyulafehérvári székesegyház későbbi részei. (Budapest, 1893.) 9.

5 Myskovszky ismerteti idézett akadémiai értekezésében. Rajzát 1. e kötet 498. lapján.

A garam-melléki Szent-Benedek-rendi apátság templomát 1442-ben a tűzvész elpusztitván, a század második felében méltó diszszel újra fölépittetett, a szentély 1483-ban, a Krisztus szent vére kápolnája 1489-ben szenteltetett föl. Az utóbbi országos kegyelet tárgya volt. Hunyadi László, mielőtt hóhér bárdja alatt vérét ontaná, megemlékezett róla és gyászistentisztelet czéljaira rendelt miseruhát hagyományozott számára. A templom XV. és XVI. századbeli szárnyoltárainak nagy részét birja ma is; és az egész országban egyedül őrizte meg a gót stylü diszes koporsót, melyben nagypénteken a keresztre feszitett Megváltót az ájtatoskodó hivek hódolatának szokták kitenni.1

Lázó János erdélyi főesperes a gyulafejérvári székesegyház északi kapuja előtt kiválóan díszes előcsarnokot épittetett.

Az előcsarnok ajtaja, melyhez hat lépcső vezet föl, a székesegyház északi oldalának közepén nyilik. Jobb és baloldalán pillérek állanak, melyeket renaissance-diszitmények lepnek el; legalúl Medusa-fej, e fölött váza, melyből virágfüzér fut föl, s ennek indái között Janus-fejek, szárnyaikkal összefogózkodó madarak, angyalfejek kandikálnak ki, legalúl vadember arcza. Az ajtó félkörű béllése gazdagon tagozott. Félkörének közepén szép Krisztus-fej áll, széles dicskörrel, s azon az ismeretes krisztusi monogrammal. A fejhez két oldalról két-két angyal fej csatlakozik, mindegyik két-két pár szárnynyal, melyekből kettő-kettő az angyalok nyakát kecsesen takarja. Az ajtó ive fölött, négyszögű mezőben diófából faragott főpapi czimer áll, melynek pajzsát két szépen vésett szárnyas angyal tartja; a fölötte levő fölirat szerint Geréb László erdélyi püspöké, a ki iránt a kápolna alapitója kegyeletét kivánja megörökiteni. A Geréb-czimertől jobbra és balra római stilü oszlopfejek emelkednek, mindegyiken két-két genius egyik kezével czimerpajzst, a másikkal a pajzs alatt virágfüzért tart. Az egyik czimer II. Julius pápáé, a másik Mátyás királyé. Mindezt a szobrászati diszt dúsan tagozott, erősen kiugró párkány koronázza, melyet gyöngyfüzér, kilencz angyal-fej és tojás-disz ékesitenek. A párkány fölött az ajtó oldalpilléreivel egy vonalban ismét két alacsonyabb pillér emelkedik, melyek között kagylódisztől fedezett fülke nyilik. Ez most üresen áll; hajdan kétségkivül Szent-Mihály főangyal szobrát fogadta be. A fülke fölött gerenda. párkányzat fut körül, melyen Mátyás király, Bakócz primás, a Zápolyiak, Perényiek, Sankfalvi Antal nyitrai püspök és Budai Udalrik erdélyi kanonok czímerei vannak alkalmazva és föliratok olvashatók. Az utóbbiak között az egyik hirdeti, hogy az előcsarnokot 1512-ben Lázó János a maga és jótevői lelkiüdvéért Szent-Mihály főangyal tiszteletére emelte.

Az előcsarnok belső boltozata csúcsives stílben készült, de a legtisztább renaissance-izlés egyik kiváló alkotása az ajtó, mely a székesegyházba.

1 Knauz, A Garam melletti szent Benedek apátság. Rudapest, 1890.

nyilik. Az ajtófelek mellet két pillér emelkedik, melyeknek szembe néző oldalait gazdag levél- s virágfüzérek, továbbá nagy rózsák köré csavarodó lánczdisz boritják. A pillérek fejét két-két szárnyas angyalfej képezi, csokorba kötött levéldiszt véve közbe. A gerendázat párkánya egyszerű sima, csak a középső tagon van sodronydisz. A frizen gazdag szobrászati ornamentika van alkalmazva: balról két czethal, jobbról két griff fejjel egymásnak fordúlva, a fejek között egy-egy faun arcza, közepett pedig a czethal és a griff farka palmettás rozettává fonódik össze; a többi végtagok és a faunok szakálla szintén virág-ornamentikába mennek át. A friz fölött a főpárkány szökell ki, melyen egymásután következnek a leveles, fogas, tojás, ismét fogas és leveles diszü tagok. Ezen a főpárkányon két alacsonyabb pillér emelkedik, oldalain két-két nagy rózsával, melyeket lecsüngő szalagdisz köt össze. A pilléreken ismét gerendázat és párkány fekszik, e fölött félkörivü lapos kagylódisz emelkedik, melynek félkörét egymással összekötött négy rózsa veszi közre, a két középső rózsa felett nagy és szép akrotéria magaslik fel a csúcsives hálóboltozatig. A két pillér között nyiló mezőben van a portálénak és az egész előcsarnoknak legérdekesebb szobrászati disze. Kagylódisz alatt Szűz-Mária ül, fején, a hosszan leeresztett hajzaton virágkoszorúval s feje körül széles dicskörrel; ölében a kis Jézust tartja; előtte fedetlen fejú, körhajú, borotvált képű férfiú térdel, vállaira bő redőzetü, csuklyás köpeny borúl, melynek alja hosszan terül el a földön; alsó-ruhájának bő újjaiból két keze tünik elő, amelyeket egymásra fektetve keblén tart, hódolatteljes mozdulatban, míg arczával a szűz anya és fia felé áhitattal tekint. Nem merülhet föl kétség az iránt, hogy az előcsarnok nemes izlésű alapitójának alakját örökitette meg a szobrász.1

A segesvári domonkosrendiek temploma és zárdája késő gót izlésű épületében nemcsak az épitkezés idejét jelöli meg a többször előforduló (1508) évszám, hanem a szerzetesek tanácskozó termében alkalmazott felirat Antal és Servetus szerzetesekben az épitést vezető mesterekkel is megismertet.

A főpapi székhelyek mellett a városok képezték a cultura legkiválóbb telepeit. És ezek amazoknál szerencsésebbek voltak abban, hogy műemlékeik jelentékeny részét megőrizték, sőt levéltáraikban a műemlékek létesűlésére és mestereikre vonatkozó följegyzéseket is tartottak fönn.

Ilyen városok az ország nyugati részében: Pozsony, Nagy-Szombat és Soprony; északon a szepesi városok: Lőcse, Késmárk stb., az abaújsárosmegyei városok: Kassa, Eperjes, Kis-Szeben, Bártfa, a bányavárosok: Beszterczebánya, Selmecz, Körmöcz stb.; keleten az erdélyi részek városai: Nagy-Szeben, Brassó stb.

Bunyitay, A gyulafehérvári székesegyház. 10 és köv. 1.

Ipolyi, Adalékok a magyar domonkosiak történetéhez. (Magyar Sion, V. 495.)