A Hunyadiak korának kezdetén magyar hadak a törököknek Ázsiába visszaüzését tüzik ki feladatúl, és merész előnyomulásukban a Fekete-tenger partjáig jutnak. A Jagellók letüntével az ország fővárosa a török hadak előtt ellenállás nélkül nyitja meg kapuit. Mátyás király Bécsben tartja udvarát, és a Habsburg ház örökös tartományait meghóditja. Egy évvel halála után a német király Székes-Fejérvárt vivja meg és megalázó békeföltételeket szabhat. Mátyás király fényüzésével és gazdagságával egész Európát bámulatra ragadja, hatalmas fejedelmeket zsoldjába fogadhat, a brandenburgi választófejedelemnek, a mai porosz uralkodóház ősének évi kegydijt utalványozhat. Utódai saját asztaluk szükségleteire apró kölcsönöket kénytelenek fölvenni. A magyar köznép, mely a kereszt jele alatt Nándor-Fejérvárt megmentette, hatvan évvel utóbb, ugyancsak a kereszt jele alatt, a pórlázadás iszonyainak szinhelyévé teszi az országot. Élénk világitásban mutatja be ennek az időszaknak története, hogy a magyar méltó vezérekkel élén, nagy czélok szolgálatában, az áldozatkészség sugallatait meghallgatva, a politikai hatalom, az anyagi jólét és a szellemi fejlettség mekkora magaslatára képes fölemelkedni; ellenben az eszmény cultusától elfordulva, önző érdekek és apró cselszövények békóiba verve, milyen mélyre sülyedhet! E nagy eseményekben és tanulságokban bővelkedő időszakból a történeti emlékek gazdag készlete maradt fönn. Nemcsak a korábbi időszakokkal közös források gyarapodnak meg tetemesen, hanem egy új forrás is nyilik most meg a diplomatiai jelentésekben. Ugyanis a XV. század közepén a nemzetközi viszonyok olyan alakulást nyertek, a mely a diplomatiai szolgálat szervezését lehetségessé tette és megkövetelte. Az államok közötti érdekkapcsolatok mind szorosabbakká váltak. Az uralkodók és köztársaságok most már nem elégedhettek meg azzal, hogy időnként valamely felmerülő fontos ügy elintézése végett küldjenek követeket más hatalmasságokhoz. Szükségét érezik annak, hogy bizonyos udvaroknál állandóan tartsanak követeket. Ezek pedig küldőikhez sürün intézik leveleiket, a melyekben az ország állapotáról, az uralkodók és a szereplő egyéniségek jelleméről, minden fontosabb eseményről és hirről részletes tudósitásokat szolgáltatnak, a titkos rugók működését, a lappangó czélzatokat földeriteni iparkodnak. Természetesen a diplomaták is ki vannak téve annak a veszedelemnek, hogy elfogultságuk, itélőképességük fogyatkozásai, avagy a velük érintkező államférfiak ügyessége tévedésbe ejtsék őket. Ezért irataikat, csak úgy, mint egyéb történeti emlékeket, a kritika tűzpróbájának kell alávetni. De ennek daczára állithatjuk, hogy a mióta néhány évtized előtt az európai kormányok liberalitása a diplomatiai levéltáraknak ezelőtt féltékenyen őrzött kincseit föltárta, az európai történelem a XV. századtól kezdve új alakot nyert. a szentszék és a velenczei köztársaság - cralyi udvarnál állandón követeket tartottak; sar a lengyel és a nápolyi királyok, a ferrarai gavik. Ámbár ezen külföldi követek jelentései nagy manyaik, a miket Róma, Velencze, Modena, Milano magriztek, mennyiségre és értékre nézve egyaránt magyar királyok budai levéltára nyomtalanul elpuszmsg, a mit tápláltunk, hogy legalább romjait a konstanSeni sokaiban fölfedezhetjük, meghiusult. Susa, a bécsi udvari levéltár, a mohácsi vész után létesült kamara levéltára, az egyházi és családi levéltárak, a has nosa regelőző időkből is a köztörténeti vonatkozású okiratok és in my tömegét tartották fönn. anyagkészlet ilyetén gyarapodása következtében az ujabb starga nem kénytelen többé a királyok tetteinek és a hadjáratok Semana elbeszélésére fektetni a fősulyt; a nemzet belső életének is mind mélyebb pillantást vethet, politikai és culturai fejlődésének sa mind nagyobb világosságot áraszthat. 51 fogva válik lehetővé, hogy a szó szoros értelmében a nemzet zetet nyujthatjuk, a legközvetlenebb források segitségére támaszkodhatva e vagy es szep feladat megoldásában. Mátyás király kardja. NÉPEKET megillető jogok kö zött egyik sem annyira természetes és egyszersmind jelentőségteljes, mint az, hogy uralkodójukat szabadon választhatják. És éppen ennek a jognak korlátozására vagy teljes feláldozására szánták el a népek a leggyakrabban és legkönnyebben magokat. Ezt az önmegtagadást az önfentartás ösztöne sugalmazta. Mert a fejedelem választásának korlátozatlan szabadsága belső bonyodal. makat és külső veszélyeket idézvén föl, az állami élet békés fejlődésének válságos megzavarását vonta maga után; egyszersmind csorbitotta a varázst, a mivel szükséges volt a fejedelmi hatalmat környezni. A magyar nemzet politikai érettségének kivételes nyilatkozatát látják abban a tényben, hogy már a honfoglalás küszöbén az örökösödés elvét Árpád fejedelem családjában megállapította. Azok a szomorú tapasztalások, a miket a nemzet szerzett, a mikor Szent-István halála után ettől az elvtől önként eltért, és a mikor az Árpád ház férfi ágának kihalta után a királyválasztás jogával élni kényszerült: |