Immagini della pagina
PDF
ePub

A Hunyadiak korának kezdetén magyar hadak a törököknek Ázsiába visszaüzését tüzik ki feladatul, és merész előnyomulásukban a Fekete-tenger partjáig jutnak. A Jagellók letüntével az ország fővárosa a török hadak előtt ellenállás nélkül nyitja meg kapuit.

Mátyás király Bécsben tartja udvarát, és a Habsburg ház örökös tartományait meghóditja. Egy évvel halála után a német király Székes-Fejérvárt vivja meg és megalázó békeföltételeket szabhat.

Mátyás király fényüzésével és gazdagságával egész Európát bámulatra ragadja, hatalmas fejedelmeket zsoldjába fogadhat, a brandenburgi választófejedelemnek, a mai porosz uralkodóház ősének évi kegydijt utalványozhat. Utódai saját asztaluk szükségleteire apró kölcsönöket kénytelenek fölvenni.

A magyar köznép, mely a kereszt jele alatt Nándor-Fejérvárt megmentette, hatvan évvel utóbb, ugyancsak a kereszt jele alatt, a pórlázadás iszonyainak szinhelyévé teszi az országot.

Élénk világitásban mutatja be ennek az időszaknak története, hogy a magyar méltó vezérekkel élén, nagy czélok szolgálatában, az áldozatkészség sugallatait meghallgatva, a politikai hatalom, az anyagi jólét és a szellemi fejlettség mekkora magaslatára képes fölemelkedni; ellenben az eszmény cultusától elfordulva, önző érdekek és apró cselszövények békóiba verve, milyen mélyre sülyedhet!

E nagy eseményekben és tanulságokban bővelkedő időszakból a történeti emlékek gazdag készlete maradt fönn. Nemcsak a korábbi időszakokkal közös források gyarapodnak meg tetemesen, hanem egy új forrás is nyilik most meg a diplomatiai jelentésekben.

Ugyanis a XV. század közepén a nemzetközi viszonyok olyan alakulást nyertek, a mely a diplomatiai szolgálat szervezését lehetségessé tette és megkövetelte. Az államok közötti érdekkapcsolatok mind szorosabbakká váltak. Az uralkodók és köztársaságok most már nem elégedhettek meg azzal, hogy időnként valamely felmerülő fontos ügy elintézése végett küldjenek követeket más hatalmasságokhoz. Szükségét érezik annak, hogy bizonyos udvaroknál állandóan tartsanak követeket. Ezek pedig küldőikhez sürün intézik leveleiket, a melyekben az ország állapotáról, az uralkodók és a szereplő egyéniségek jelleméről, minden fontosabb eseményről és hirről részletes tudósitásokat szolgáltatnak, a titkos rugók működését, a lappangó czélzatokat földeriteni iparkodnak. Természetesen a diplomaták is ki vannak téve annak a veszedelemnek, hogy elfogultságuk, itélőképességük fogyatkozásai, avagy a velük érintkező államférfiak ügyessége tévedésbe ejtsék őket. Ezért irataikat, csak úgy, mint egyéb történeti emlékeket, a kritika tüzpróbájának kell alávetni. De ennek daczára állithatjuk, hogy a mióta néhány évtized előtt az európai kormányok liberalitása a diplomatiai levéltáraknak ezelőtt féltékenyen őrzött kincseit föltárta, az európai történelem a XV. századtól kezdve új alakot nyert.

Magyarországban a római szentszék és a velenczei köztársaság voltak az elsők, melyek a királyi udvarnál állandón követeket tartottak; példájukat később a császár, a lengyel és a nápolyi királyok, a ferrarai és milanoi herczegek követték. Ámbár ezen külföldi követek jelentései nagy részben elvesztek, maradványaik, a miket Róma, Velencze, Modena, Milano és Varsó levéltárai megőriztek, mennyiségre és értékre nézve egyaránt jelentékenyek.

Sajnos, a régi magyar királyok budai levéltára nyomtalanul elpusztult. Az a reménység, a mit tápláltunk, hogy legalább romjait a konstantinápolyi Serail csarnokaiban fölfedezhetjük, meghiusult.

Szerencsére, a bécsi udvari levéltár, a mohácsi vész után létesült magyar királyi kamara levéltára, az egyházi és családi levéltárak, a mohácsi vészt megelőző időkből is a köztörténeti vonatkozású okiratok és levelezések nagy tömegét tartották fönn.

A történeti anyagkészlet ilyetén gyarapodása következtében az ujabb kor történetirója nem kénytelen többé a királyok tetteinek és a hadjáratok eseményeinek elbeszélésére fektetni a fősulyt; a nemzet belső életének folyamatába is mind mélyebb pillantást vethet, politikai és culturai fejlődésének phasisaira mind nagyobb világosságot áraszthat.

Ettői fogva válik lehetővé, hogy a szó szoros értelmében a nemzet történetét nyujthatjuk, a legközvetlenebb források segitségére támaszkodhatva e nagy és szép feladat megoldásában.

KINCARTE

Mátyás király kardja.

ELSŐ KÖNYV

*

I. ULÁSZLÓ URALKODÁSA

1440—1444.

[graphic]

NÉPEKET megillető jogok között egyik sem annyira természetes és egyszersmind jelentőségteljes, mint az, hogy uralkodójukat szabadon választhatják. És éppen ennek a jognak korlátozására vagy

teljes feláldozására szánták el a népek a leggyakrabban és legkönnyebben magokat. Ezt az önmegtagadást az önfentartás ösztöne sugalmazta. Mert a fejedelem választásának korlátozatlan szabadsága belső bonyodalmakat és külső veszélyeket idézvén föl, az állami élet békés fejlődésének válságos megzavarását vonta maga után; egyszersmind csorbitotta a varázst, a mivel szükséges volt a fejedelmi hatal

mat környezni. A magyar nemzet politikai érettségének kivételes nyilatkozatát látják abban a tényben, hogy már a honfoglalás küszöbén az örökösödés elvét Árpád fejedelem családjában megállapitotta.

Azok a szomorú tapasztalások, a miket a nemzet szerzett, a mikor Szent-István halála után ettől az elvtől önként eltért, és a mikor az Árpád ház férfi ágának kihalta után a királyválasztás jogával élni kényszerült:

« IndietroContinua »