I. Plastik. Athen. 1. Vorläufer der Hauptmeister. Kephisodotos von Athen, Praxiteles' Vater. (?) 1137. Plin. N. H. XXXIV. 87. Cephisodoti duo fuere; prioris est Mercurius Liberum patrem in infantia nutriens; fecit et contionantem manu elata, persona in incerto est. 1138. Plin. N. H. XXXIV. 50. CII. (olympiade floruerunt) Polycles, Cephisodotus, Leuchares, Hypatodorus. (Vgl. ibid. 52: CXXI. Eutychides. . . . Cephisodotus, Timarchus (Praxiteles' Söhne)). 1139. Plut. Phocion. 19. τῶν δὲ γυναικῶν, ἃς ἔγημεν (Phokion), περὶ τῆς προτέρας οὐδὲν ἱστορεῖται, πλὴν ὅτι Κηφισόδοτος ἦν ὁ πλάστης ἀδελφὸς αὐτῆς. Werke. 1140. Pausan. VIII. 30. 10. ταύτης τῆς στοᾶς (Aristandreios in Megalopolis} ἐστιν ἐγγυτάτω ὡς πρὸς ἥλιον ἀνίσχοντα ἱερὸν Σωτῆρος ἐπίκλησιν Διός· κεκόσμηται δὲ πέριξ κίοσι. Νο. 1. καθεζομένῳ δὲ τῷ Διῒ ἐν θρόνῳ παρεστήκασι τῇ μὲν ἡ Μεγάλη πόλις, ἐν ἀριστερᾷ δὲ Ἀρτέμιδος Σωτείρας ἄγαλμα· ταῦτα μὲν λίθου τοῦ Πεντελησίου Ἀθηναῖοι Κηφισόδοτος καὶ Ξενοφῶν εἰργάσαντο. (Megalopolis gegründet Ol. 102. 2.) 1141. Plin. N. H. XXXIV. 74. No.2. Cephisodotus (fecit) Minervam mirabilem in portu Atheniensium et aram ad templum Iovis Servatoris in eodem portu, cui pauca conparantur. (Vgl. Pausan. I. 1. 3. θέας δὲ ἄξιον τῶν ἐν Πειραιεὶ μάλιστα ̓Αθηνᾶς ἐστι καὶ Διὸς τέμενος· χαλκοῦ μὲν ἀμφότερα τὰ ἀγάλματα, ἔχει δὲ ὁ μὲν σκῆπτρον καὶ νίκην, ἡ δὲ ̓Αθηνᾶ δόρυ. Genauer wäre dieser Temenos als der des Zeus Soter und der Athene Soteira zu bezeichnen gewesen s. Bursian, Geographie Griechenlands I. S. 270. Für das Datum (Ol. 96. 4) vgl. O. Müller, de Phid. vita, Comm. Soc. Gott. recent. VI. p. 124 Note d, und Brunn, K.G. I. S. 270.) Pausan. IX. 30. 1. No. 3. Musen auf dem Helikon s. 878. 1142. Pausan. IX. 16. 1. Θηβαίοις δὲ μετὰ τοῦ Ἄμμωνος τὸ ἱερὸν οἰωνοσκοπεῖέν τε Τειρεσίου καλούμενον, καὶ πλησίον Τύχης ἐστὶν ἱερόν. 2. φέρει μὲν δὴ Πλοῦτον παῖδα· ὡς δὲ Θηβαῖοι λέγουσι, χεῖρας μὲν τοῦ ἀγάλματος καὶ πρόςωπον Ξενοφῶν εἰργάσατο Ἀθη ναῖος, Καλλιστόνικος δὲ τὰ λοιπὰ ἐπιχώριος. σοφὸν μὲν δὴ 5 καὶ τούτοις τὸ βούλευμα, ἐςθεῖναι Πλοῦτον ἐς τὰς χεῖρας ἅτε μητρὶ ἢ τροφῷ τῇ Τύχῃ· σοφὸν δὲ οὐχ ἧσσον Κηφισοδότου· καὶ γὰρ οὗτος Νο. 4. τῆς Εἰρήνης τὸ ἄγαλμα Ἀθηναίοις Πλοῦτον ἔχουσαν πεποίηκεν.δι ψ 1143. Pausan. I. S. 2. μετὰ δὲ τὰς εἰκόνας τῶν ἐπωνύμων (bei dem Tholos in Athen) ἐστὶν ἀγάλματα θεῶν, Ἀμφιάραος καὶ Εἰρήνη φέρουσα Πλοῦτον παῖδα. Dat Ye 8. (Sollte sich nicht die s. g. Leukothea in München auf dies Werk zurückführen lassen?) Xenophon von Atheon (Paros?) Pausan. VIII. 30. 10 s. oben 1140, 1144. Diog. Laert. II. 59. γεγόνασι δὲ Ξενοφῶντες ἑπτά . . . ἕκτος Πάριος, ἀγαλματοποιός. (Von Brunn, K.G. I. S. 271 frageweise mit dem vermuthlichen Athener identificirt.) Olympiosthenes von Athen. (?) Pausan. IX. 30. 1 s. oben 878. Polykles von Athen. (?) Plin. N. H. XXXIV. 50 s. oben 1138. 1145. Dio Chrysost. (rat. 37. 40. p. 122. (R. 532. Emp.) ἐθεασάμην καὶ τὸν Ἀλκιβιάδην τὸν καλόν, τὸν Κλεινίου· οὐκ οἶδ ̓ ὅπου, πλὴν ἐθεασάμην ἐν καλῷ τῆς Ἑλλάδος, ἐπιγραφὴν ἔχοντα Χαλκοπώγωνος (L. Domitius Ahenobarbus)· ἕτερον δὲ περικεκομμένον τὼ χεῖρε, ὃς ἐλέγετο τῆς Πολυκλέους τέχνης εἶναι· ὅραμα δεινόν κτλ. (Zu der erstgenannten Statue vgl. Brunn, K.G. I. S. 273.) 1146. Plin. N. H. XXXIV. 80. Polycles Hermaphroditum nobilem fecit. (Vielleicht von einem jüngeren Polykles aus Ol. 156, wie Brunn annahm, K.G. I. S. 541, aber s. Urlichs, Chrest. Plin. p. 328 und Müllers Handb. §. 128. Anm. 2.) Eukleides von Athen. 1147. Pausan. VII. 25. 9. ναὸς ἐνταῦθα in Bura in Achaia Δήμητρος, ὁ δὲ Ἀφροδίτης Διονύσου τέ ἐστι, καὶ ἄλλος Εἰλείθυίας. λίθου τοῦ Πεντελησίου τὰ ἀγάλματα, Αθηναίου δὲ ἔργα Εὐκλείδου· καὶ τῇ Δήμητρί ἐστιν ἐσθής. (Vgl. daselbst §. 5. ὅτε δὲ Ελίκην ἐποίησεν ἄδηλον ἐξ ἀνθρώπων ὁ θεός, τότε καὶ τὴν Βοῦραν σεισμὸς ἐπέλαβεν ἰσχυρός, ὡς μηδὲ τὰ ἀγάλματα ἐν τοῖς Xenophon. Olympiosthenes. Polykles. Eukleides. Skopas. ἱεροῖς ὑπολειφθῆναι τὰ ἀρχαῖα. Οl. 101. 4, folglich sind Eukleides’ Statuen später.) 1148. Pausan. VII. 26. 4. παρείχετο δὲ ἡ Αἴγειρα ἐς συγγραφὴν ἱερὸν Διὸς καὶ ἄγαλμα καθήμενον, λίθου μὲν Πεντελησίου, Αθηναίου δὲ ἔργον Ευκλείδου. (Vgl. noch Diog. Laert. III. 42. (Platons Testament.) Εὐκλείδης ὁ λιθοτόμος ὀφείλει μοι τρεῖς μνᾶς· und s. dazu Stark, Arch. Ztg. 1565 S. 111 f. Platon + Ol. 108. 2.) 221 2. Die jüngere attische Schule. Skopas, Aristandros' Sohn (?) von Paros. (Vgl. von neuerer Litteratur besonders Urlichs, Skopas' Leben und Werke, Greifsw. 1863 und Stark im Philologus XXI. S. 415 ff., auch Blümner, Archaeol. Studien zu Lucian S. 26 ff.) 942.) s. Urlichs S. 3 f., Stark S. 416. 1149. Plin. N. H. XXXIV. 49. rursus LXXXX. (olympiade floruere) Ueber Aris tandros (oben Polyclitus . . . Scopas. (Vielmehr als Zeitpunkt der Geburt zu betrachten, s. Urlichs S. 5.) Werke. (in der von Urlichs aufgestellten chronologischen Abfolge und geographischen Vertheilung.) A. in der Peloponnes. No. 1. Aphrodite Pandemos in Elis. Pausan. VI. 25. 1 s. oben 755. lin. 5. (Nach Urlichs S. 5 etwa aus Ol. 96.) No. 2. Giebelgruppen des Tempels der Athene Alea in Tegea. 1150. Pausan. VIII. 45. 4. Τεγεάταις δὲ Ἀθηνᾶς τῆς Ἀλέας τὸ ἱερὸν τὸ ἀρχαῖον ἐποίησεν ̓́Αλεος· χρόνῳ δὲ ὕστερον κατεσκευάσαντο οἱ Τεγεᾶται τῇ θεῷ ναὸν μέγαν τε καὶ θέας ἄξιον. ἐκεῖνο μὲν δὴ πῦρ ἠφάνισεν ἐπινεμηθὲν ἐξαίφνης, Διοφάντου παρ ̓ Ἀθηναίοις ἄρχοντος, δευτέρῳ δὲ ἔτει τῆς ἕκτης καὶ ἐνενηκοστῆς Ὀλυμ- 5 πιάδος, ἣν Εὐπόλεμος Ἠλεῖος ἐνίκα στάδιον. 5. ὁ δὲ ναὸς ὁ ἐφ ̓ ἡμῶν πολὺ δή τι τῶν ναῶν, ὅσοι Πελοποννησίοις εἰσίν, ἐς κατασκευὴν προέχει τὴν ἄλλην καὶ ἐς μέγεθος. ὁ μὲν δὴ πρῶτός ἐστιν αὐτῷ κόσμος τῶν κιόνων Δώριος, ὁ δὲ ἐπὶ τούτῳ Κορίνθιος· ἑστήκασι δὲ καὶ ἐκτὸς τοῦ ναοῦ κίονες ἐργασίας τῆς Ἰώνων. ἀρχιτέκτονα δὲ 10 ἐπυνθανόμην Σκόπαν αὐτοῦ γενέσθαι τὸν Πάριον, ὃς καὶ ἀγάλματα πολλαχοῦ τῆς ἀρχαίας Ελλάδος, τὰ δὲ καὶ περὶ Ἰωνίαν τε καὶ Καρίαν ἐποίησε. 6. τὰ δὲ ἐν τοῖς ἀετοῖς A. Kalydonische Jagd, ἐστιν ἔμπροσθεν ἡ θήρα τοῦ ὑὸς τοῦ Καλυδωνίου· πεποιημένου δὲ κατὰ μέσον μάλιστα τοῦ ὑὸς τῇ μέν ἐστιν Αταλάντη καὶ Μελέαγρος 15 |